Amerre csak nézek,
fásult embereket látok,
a munkájuk merő illúzió,
csak a megélhetés valós.

Az értelmetlenség újra itt van,
ami kerek, azt cipelni kell,
hazudni és titkolni dolgokat,
csak hogy ne rúgjanak ki.

A főnök egy vicc, nem annak való,
döntései csak felsőbb parancsok,
a hiba egy ordítás, a jó sűrű némaság,
pedig ráférne mindenkire egy kis dicséret.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.