Egy elveszett kor hagyatéka,
egy biztos segítő, egy barát,
egy gépmentes világ egy lóerős terméke,
mely nem civilizált.

Húzott és vont, csatázott és postázott,
ma már csak szoborban emlékszünk rá,
eltúlzott, kissé csicsás módon,
és azt sem tudjuk milyen volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.