Szemeit az enyémbe mélyeszti,
mimikájával a figyelmemet keresi,
csetlik-botlik, csak hogy felfigyeljek,
de most nincs hozzá kedvem.

Közeledni próbál, de nincs esélye,
a szívem még össze van törve,
haragos lelkemről a varázsa lepattan,
a boszorkányos ármánya így nem hat.

Érzem, hogy tüzel a lelke,
de nem akarom megbántani,
így csak úgy teszek,
mintha nem venném észre.

Egy jó érzés kerülget, mint a megfázás,
de még nem akarok beteg lenni,
erőt veszek magamon, nagyot sóhajtok
hirtelen elpirulok és tüsszentek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.