Kezdetben tökéletes a benyomás,
elvarázsol a szende mentalitása,
a laza eleganciája és a méltóságos bája.

Kívülről épp olyan szép,
mint a belsőjének harmóniája,
szerelem ez első látásra.

Idővel felfedjük hibáink,
de a szerelem vak,
így nem kell rettegni.

A hibák megszokássá válnak,
már fel sem tűnnek,
a napok boldogságban telnek.

Egy véletlen sérelem
kifordítja magából,
összetört a szíve,
bár nem is akartad.

Megtennél bármit,
hogy meg nem történté tedd,
de már túl késő,
szívébe a kulcs beletört.

Szerelme elillan,
mint a füst,
helyére a bosszú lép,
csak ennyit értem neki?

A kommunikáció megszűnik,
nagy tüskéket növeszt,
szívének minden vágya,
a bosszúállás lesz.

Múlnak a hónapok
nem változik a drága,
épp olyan barátságos,
mint egy hárpia.

A szerelem értelme eltűnik,
de a szív nem felejt,
még mindig reménykedik
a felejthetetlenben.

Furcsa így látni azt,
aki egykor oly fontos volt,
de ma már csak,
önmaga halvány tükörképe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.