Olvasom a híreket és elborzadok rajta,
napi 3,5 millió tonna szemetet termelünk.
Gúvasztom a szemem, valóban jól látom,
nem csak egy nullát elírtak.

A retinámon egy régi múlt sejlik fel,
melyben ósdi megoldások játszottak nagy szerepet.
A tejet kannából árulták, bármibe, ami csak volt,
a sör csatos volt, így a háziasszony eltehette a paradicsomot.

A kenyér papírzacskóban volt,
és a húst kimérve zsírpapírban adták.
A ruha csak gyapjúból vagy gyapotból volt,
és ez így volt természetes.

Aztán jöttek a technika újdonságai,
a műanyag zacskó és a celofán,
a műszál és a polisztirol,
és jöttek a szemét gondok.

A helyi kis boltok, immár multik,
a természetes anyagok ódivatúak lettek.
A profit és az olcsó termék,
viszi ma a prímet.

Az újdonság varázsa szertefoszlik,
a modernitás hátsója kilátszik.
A természetes lebomlik,
míg a csodák megmérgeznek minket.

Felmerül a kérdés: Ki a felelős ezért?
Mi, akik az újdonságot hajszoljuk,
minél kisebb áron,
a lét fenntartására.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.