Egyszer békés volt a lelkem,
mára már elvesztettem,
annyira rég volt,
hogy már nem fáj a veszteségem.

Felkutattam lelkem sötét zugait,
ahol már rég nem jártam,
az emlékek feltolultak,
a szemem könybe lábadt.

A régi béke már a múlté,
talán sosem volt az enyém,
a szívem visszatérne,
de a lelkem már túl sötét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.