Békésen szunnyad,
a nyugalom árad belőle.
Napfénytől védve,
a sötétben.

Az óra ráparancsol
és felébreszti megint.
Bár ne tenné,
mert mérges lesz megint.

Fortyogva dühöng,
újra elemében van.
Ha lángolhatna,
már rég vulkán volna.

Koncentrál és ha lenne,
dagadna minden bicepsze.
Felold minden jót, amit csak talál,
de azért néha valaki ellenáll.

Ellenállásnak semmi értelme,
már a kezdetkor eldőlt minden.
Pár pillanat
és átformál mindent.

Dolga végeztével,
újra takarodót fúj.
Kicsit csillapodik,
hogy másnap újra támadhasson.

Egy új nap virrad,
talán már holnap,
mikor már nem lesz durcás
a drága exem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.