Egyszer a hullámokon lovagoltam,
szabad és bátor voltam.
Emberek vezettek és tartottak karban,
de megöregedtem és itt hagytak a parton.

Vasmacskám a homok rabja
és a magány az egyetlen társam.
Az orrom a tenger illatát érzi
és valami ki akar belőlem törni.

Újra szabad akarok lenni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.